Nosztalgia..

Elfelejtettem basszus..

Elég rég voltam kint pecázni. Tegnap délután nézegettem a régi képeket, és akkor láttam, hogy kimaradt egy beszámoló. Hát lehet, hogy nemlesz az igazi, de azért egy próbát megér :

Július környéke volt talán..

Baráti társaságom egy részével felmentünk a Bucsinra. Hárman nekivágtunk biciklistől, csomagostól a 89 kilóméteres útnak. A többiek busszal jöttek.

Én, mint megszállott pecás nem hagyhattam otthon a pecaszerkót!

Korán indultunk, cél Hargita megye, Bucsin.

Borús reggel

Kb 3 és fél óra tekerés után áttekertünk Hargita megyébe.

Székelyföld

Miután megérkeztünk, még egy jó órán keresztűl sátorozó-helyet kerestünk.

Végre!

Délutánra megérkezett a csapat többi része is. Indult a móka, sátorfelhúzás, tüzifagyüjtés, még egy hétvégi ház tulajdonosától is kértünk egy kaszát, azzal úgy, ahogy lekaszáltuk a derékig érő füvet.

Aznap fotómasina nélkűl indultam egy röpke órás sebes-pisztráng ízelítőre. Már sötétedett. Felfele indultam. Kapásaim voltak, csak úgy szedték szét a megszokott kis 00-ás Meppset. Már nagyon vártam a találkozást velük. Majdnem semmit sem láttam mikor úgydöntöttem, hogy visszafordulok.

Útban a táborozó hely felé már azon agyaltam, hogy reggel korábban kelek, és a sebesekkel kezdem a napot.

Másnap egy kiadós reggeli után innen

indultam.

Ígéretes pálya..

Sebes szakaszon sebes-pisztráng..

Teltek, múltak a percek.. Talán másfél, két óra is eltelt eredménytelenűl. Én csak haladtam felfele mit sem törődve az egészel, hisz mi lehet ennél jobb egy pecás számára..

Egyszer csak egy nagyon ígéretesnek tűnő helyre értem..

Így  nézett ki :

Hát igen..

Csodaszép hely, tiszta víz. Nem túl gyors, de nem is nagyon lassú. Tökéletes!

Fél óra vallatás, eredménytelenség után, úgydöntök, hogy átfésülöm a terepet. Fotómasina, pecabot, táska kikerül a partra én meg csak tapogatozom óvatosan. Ahol láttam az alját nemvolt gond. Akkor kezdtem igazán izgulni, mikor nyakamig ért a víz, bennebb, a szikle fele nem mertem menni..

Nemjött, hogy elhidjem. Kitántorogtam a partra, leültem és elkezdtem filozófálni.. Sok tudás nemkell ehez, az ere a pataknak egyenesen a sziklába ütközik, nemtudta félrelökni útjából, ígyhát gödröt vájt alája, majd kikerülte. Vagy fordítva..tökmindegy a lényeg, hogy ott kell lennie az öreg pisztrángnak..

Ne kezdjetek el izgulni.. nemvolt ott, vagy kitudja. Nemtetszett neki se a körforgó se a wobbler, se kicsi se nagy.

Ebéd idő körűl lehetett, ígyhát elindultam visszafele. Megfogattam, hogy én biza ahányszor arra járok, meglátogatom ezt a helyet. Nagyon biztos voltam, és vagyok abban, hogy : “ott kell lennie az öreg pisztrángnak..”

Harmadnap hanyagoltam a délelötti pecát. Úgydöntöttem, hogy délután próbálok szerencsét.

Lefele indultunk. Kb 3 km-t gyalogoltam barátnőmmel a főúton míg eljutottunk a kiszemelt helyre. Innen indultunk felfele, a sátorozó-helyre. A tervek szerint sötétedésre visszaérünk.

Alacsonyabb vízállás..

Ezúttal segítséget kaptam a fotózásban.

Elindultunk a sötétség felé..

És ez a látvány fogadott!

Nem panaszkodom. Csodaszép helyek, kristály tiszta víz. Kapás az volt bőven, de ravaszok ezek a pisztrángok..még mindig nemsikerült igazán kiismernem őket, legalább rájuk tudok találni, tudom hol keressem őket.

Rengeteg volt a rontott kapás. Koppintották jobbról balról a kis körgorgókat, de nagyrészük le maradt..a jobbik eset azvolt, mikor elöttem “köpték” ki a horgot.

Itt a fa alá dobtam, illetve a velem egyoldalon lévő part mentét..

Végűl csak sikerűlt lefotoznom párat a kis kedvenceim közűl.

Foguk is van!

Csak kíméletesen, és persze mindig C&R !

Végűl, visszagondolva a túrára, horgászatra, a csodálatos helyekre, a patakra csak abban reménykedem, hogy ez a hely mindig is ilyen marad, és mi emberek nemtesszük tönkre.. hisz itt ismerkedtem meg az első pettyeseimmel.

Kellemes Ünnepeket Kívánok nektek pecás őrülteknek, olvasóimnak, barátaimnak!