Másodjára

Lassan egy éve kezdtem el a pergetést komolyabban, rengeteget olvastam, illetve jó pár kisfilmet is megnéztem, ami a pergetéssel kapcsolatos volt. Ennyi idő alatt sikerült rájönnöm arra, hogy a pergetés mely ága áll közelebb hozzám. Ez nem más, mint a könnyű pergetés. Ezzel akkor azt hiszem, hogy mindent elárultam. Nem is húznám tovább az időt, inkább belevágok.

Múlt héten a Bucsinon tartózkodtam egy kis hétvégi háznál, gondoltam elviszem a kis pergető botom, meg egy-két kisebb körforgót, és szerencsét próbálók. Itthon kérdezősködtem a tapasztaltabb horgászoktól, s igen jó hírek fogadtak. Van esélyem sebes pisztrángot fogni! Boldogan indultam el itthonról, mivel egy nagy álmom volt, hogy sebes pisztrángot lássak, fogjak, érezzek kezemben. Az autóban arrafele már azon agyaltam, hogy milyen is lehet az az érzés, mikor egy kis sebes küzd a zsinórom végén, és pillanatok alattmár kezemben csodálom színeit, hihetetlen. Így is volt, hihetetlen!

Barátnőmmel indultunk a Kis-Küküllő partján felfele, dobáltam, próbálkoztam de sehogy nem sikerült kicsikarni egy koppintást sem, elcsüggedtem… feladtam. -Ez nem nekem való, maradok a domolykóknál.
Egy nap elteltével vettem a bátorságot, és újra megpróbáltam.

Miattuk jöttem

Szintén kedvesemmel indultunk felfele. Pár jobb, pontosabb dobás után megvolt az első koppintás. Jelentős mennyiségű adrenalin áradt szét bennem, mire füligérő vigyorral közöltem barátnőmnek, hogy talán mégis van esélyem ma halat fogni. Nem telt el pár perc, és máris megvolt az első, jól akadt -gondoltam én. Elképesztő mutatványokkal ajándékozott meg a kis jószág. Egy pillanat alatt a hal, fél méteres magasságban volt, és csak egyszerűen letáncolt a horgomról, nem jött, hogy elhiggyem. Aznap meg kellett elégednem az ilyen és ehhez hasonló mutatványokkal. Nem akarok számolgatni, de néhány sebes a levegőben, vagy még a kapás után távozott horgomról, de két hatalmas baklövésem is volt, két sebes a tenyeremből lógott meg, pedig csak megcsodálni és lefotózni szerettem volna őket. Visszafele még néhányat dobtam, de próbáltam megelégedni a tudattal, hogy halak vannak, és egyszer, csak megérinthetek egyet. Már sötétedett, és még dobtam egy utolsót, ekkor megtört a jég. Sikerült a halat kiemelni, lefotózni, majd visszaengedni.

Innen jött

Az első

Mehetsz is

Másnap újra próbálkoztam, persze minden sokkal jobban ment, sokkal több halat rejtő helyet vettem észre, és így eredményesebb is voltam, no meg a dobást és a vontatást is sikerült jobban elsajátítani.

Remek hely

Rejtőzve

Csodálatos

Szabad vagy

Elég hamar felébredtem az álomvilágból, amikor egy dobás következtében egy pillanatig megakadt a lélegzetem. Az orsóm felkapókarja igen furcsa hangot adott ki, de én szemet sem vetve rá folytattam a csali bevontatását, persze sikertelenül. A damil kezdett lefutni és a felkapókart egy elég furcsa pozícióban találtam. Valami nem volt rendben. Vörös fejjel leültem barátnőm mellé, közben már késemmel kezdtem kibontani a felkapókart, hát igen, kellemetlen meglepetés. 10 percen keresztül abban reménykedtem, hogy a benne talált 2 darab rugó csak kipattant a helyéről , de barátnőm rövid időn belül felébresztett egy igen furcsa kérdéssel -Az ott nem egy darabban kellene legyen? -kérdezte.
Ezek után már csak a gondolattal barátkoztam, hogy: – Igen, ez tényleg eltörött.

Két napig bírtam a pisztrángok nélkül, majd újra elindultam, ezúttal egyedül. Nem volt, csak bő fél órám, mert kezdett sötétedni. Már kezdtem visszafordulni, mikor azt hajtogattam -Na még egy dobás, na még csak egy, nem több! Ez a pár gondolat azt hiszem ismerős minden horgász számára. A ” még egy dobásnál ” tartottam, mikor vehemens fejrázással köszönt be egy méretesebb pisztráng. Igyekeztem minél hamarabb partra terelni, hogy megörökíthessem, mivel láttam már, hogy ő lesz az idei legnagyobb.

Eddigi legnagyobb

Élj soká!

Pár kép után szomorúan búcsúztam el tőle, meg barátaitól, de a velük töltött kevéske percek elegendőek voltak ahhoz, hogy már a következő találkáról álmodozzak.